Én hiszek a netes ismerkedésben, 4 éve így találkoztam a barátommal, és azóta is együtt vagyunk. Más lehetőség nagyon nincs, mert szórakozóhelyen normális, hosszútávú kapcsolatot találni nem egyszerű.
De ismerkedtem már utcán is :), bár a másik srác volt elég bátor, hogy megszólítson :).

Megszólított???!!! Ejha. Azt meg hogy csinálta? Mit mondott? Milyen dumával mehet valaki oda a másikhoz az utcán? Honnan tudjam, hogy nem egy brutális heterót szólítok meg, akinek érik a kezében egy jobbhorog? Ez aztán tényleg bárorság (vagy kellő mennyiségű pia) kérdése :)

Fényes nappal, józan volt :). Elmentünk egymást mellett, egymásra néztünk, kb félóra múlva arra mentem vissza, megint jött szembe, megint egymásra néztünk, és megkérdezte meghívhat-e egy fagyira. Aztán 3 órán át beszélgettünk.
De nekem se lenne merszem így leszólítani bárkit, pedig néha szinte biztos vagyok, főleg ha sokáig szemezel valakivel.

Nem semmi sztori.

Egy fagyira, valaki? :)))))))))))

Hát utcán - ha nem is a sarki fűszeresnél - szólítottak már le, de az sosem a nagy szerelem ígéretét hordozta magában, ennél mindig sokkal konkrétabban voltak az úriemberek. Ennek megfelelően ezekből nem is lett semmi.

Ha a komoly kapcsolatokat nézem, az egyik egy szórakozóhelyen kezdődött, laza kapcsolatnak indult, aztán "megkomolyodott".
Egy másik srác egy internetes közösségből került ki. Először csak a fórumon beszélgettünk, aztán leveleztünk, csak egy év elteltével találkoztunk személyesen, akkor sem randi jelleggel. Csak aztán...
És a legfurább mind közül az volt, amikor tulajdonképpen egy évek óta tartó barátságból lett szerelem. Ha visszagondolok, a vonzalom mindig is megvolt közöttünk, csak mindketten arra gondoltunk, hogy a másik úgyse akarná.

Kevésbé komoly ügyek kezdődtek mozi előterében, kávézóban, házibuliban, és itt be is fejezem, mert úrilány ennél töbet be sem vall! :-))

talán ha kicsit kifordítom a dolgot, jobban megközelíthető, amiről beszélek: az ismerkedés kényszerével ismerkedni (tehát hirdetéseket bújni, ismerkedőestre menni, társkereső bulikba járni, satöbbi), nos ez okoz valami görcsösséget nemcsak a két emberben, hanem az egész kapcsolatra rányomja a bélyegét. ezt persze okosan "ki lehet nőni", és akkor jól működő kapcsolat is kialakulhat belőle (lásd andrew, hajrá, hajrá :)), de engem azért mindez visszariaszt már az elején. míg hogyha egyszerűen nyitottan élsz, nem azért olvasgatsz blogokat a neten, vagy beszélgetsz fórumokon, hogy kapcsolatot találj, hanem mert egyszerűen érdekelnek más emberek, a véleményük, a történetük, de közben nyitott és befogadó vagy (tehát nem vársz el semmit, de nem is utasítod vissza, ha úgy alakul), akkor ez nekem sokkal emészthetőbbnek és gördülékenyebbnek tűnik.
kvázi a fűszeresnél sem állok naphosszat, hogy jöjjön végre valaki, de ha épp vásárlás közben ott látom meg, akkor nem riadok vissza tőle..
hm? ;)

Ismerkedni barhol lehet.
A listam:
-a net...a felhozatal borzaszto volt. Sajnos eloben is megtapasztaltam.
-Szorakozohely (tobb helyszinen Bp-en), tiszavirageletuek voltak
- villamos ( Szimplakertben kotottunk ki, megadtam a honlapom cimet, s majd ha tetszenek a kepeim, felhiv...azota is hiv...azota tobbszor lattam a 6os villamoson, o is engem, de szerencsere egyikunk sem akaraja megismerni a masikat)
- temetesen ( eletem legszebb kapcsolata volt, 2 evig tartott, sajnos azota mar o is alulrol szagolja az ibolyat...)
- salsa tanfolyam (imadok oda jarni, rengeteg uj emberrel ismerkedtem meg, bar eletem ertelmet még ott sem talaltam meg...)
-stb.

Én próbálkoztam mindennel. Kipróbáltam a barátok barátait, iskolatársakat, egy tanárt, meg pár internetes társkeresőt és a chat-et. A sokadik "első" randi előtt már legszívesebben a kardomba dőltem volna. Komolyan! Annyira elegem volt már az első csókokból meg az első szexből. Arra vágytam, hogy a következő pasit már legalább fél éve ismerjem és legyen olyan természetes az egész. Aztán amikor már elegem volt a pasikból és úgy gondoltam, legalább 1 évig hagyjanak békén, elmentem egy társasággal biliárdozni. A társaság egy tagjának ismerőse volt Ő. Belépett az ajtón, nekem leesett az állam, 30 másodperc alatt eldöntöttem, hogy az enyém lesz és már három és fél éve az enyém.
Szóval talán úgy lehet párra találni, ha az ember nem akarja görcsösen és jól érzi magát... akkor jön ez magától is.

neten. eddig csak neten. nekem bejött, bár az utóbbi időben már kívülről felmondom a kínálatot társkeresőügyben. szóval váltani kéne. nem akar valaki megtanítani élőben ismerkedni?!
nemfélekahomofóboktól jeligére.;)

A netes randik számát mostanában egy mondattal sikerül megtizedelnem:
- Az első néhány randin nincs szex :)
- [beszégetőpartnere kilépett]

Kedves Wattamas!

És a többi randi bejött? :)))

Hát nem igazán...

Valahogy egyetértek LG-vel, függetlenül attól, hogy más lehetőséget nem nagyon látok én sem.

Az biztos, hogy nálam azok a kapcsolatok / ismerettségek / próbálkozások, amik érdekesebbek / tartósabbak / mélyebbek voltak/lettek az átlagnál (ha lehet ilyet mondani), azok mind "előzetes személyes ismerettségen" alapultak. Úgy értem, előbb megismertem az ideálpasit, minden más ezután jött (vagy nem jött).

Ez alól majdnem volt egy kivétel, valamikor X évvel ezelőtt a vonaton szemeztem egy sráccal. Eleinte csak az a félénk, tekintet-elkapós, majd később az 1-2 percig egymás szemébe nézős. Ahhoz sajnos elég nagy volt a tömeg, hogy kockázatmentesen megszólítsam, de egy kis darab papírra azé' csak lekörmöltem, hogy nagyon-nagyon-nagyon bejön és ha gondolja, akármi... de végül nem mertem a kezébe nyomni :((((

Szerintem 1-1 önszerveződő biciklitúrát, ilyesmit is érdemes lehet kipróbálni: hasonszőrű emberek, nincs kockázata, hogy beleszaladsz egy jobbhorogba, de a program is elég szabad ahhoz, hogy ne ismerkedési kényszer legyen a vége (ez a salsa tanfolyamról jutott eszembe)
És persze a fagyi sem rossz, jön a szezonja :p