Na jó, ezt is el kell kezdeni valahogy. Persze nem önmagamat kiáltom ki ideálpasinak, csak a félreértések elkerülése végett... Bár talán ízlés kérdése :) Egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy mások (lányok vagy fiúk, heterók vagy melegek az szinte majdnem mindegy) hogyan találkoztak (ha találkoztak egyáltalán) az ideális pasival. Vagy, hogyan gondolkodnak erről az egész párkeresési, pasivadászati hajcihőről? No és persze, hogy miért olyan baromi nehéz úgynevezett "normális" társat találni?
És ha mindehhez (mármint hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, véleményünket) az kell, hogy katalizátorként meséljek a saját gondolataimról, élményeimről meleg srácként, akkor hát állok elébe :)

És akkor adásunkat megszakítva, hadd mutizzak már egy képet, nemrég leltem rá :)



Nekem például egyszer már volt egy ideálpasim. 14 évesen találtunk egymásra (ő persze idősebb volt). Az ezredfordulóig együtt voltunk. Nem volt úgy különösebben modellalkat és nem kezdeményezte a világbékét se, számomra mégis akkor Ő volt a világ. És nem is rövid ideig.
Talán az, hogy létrehoztam ezt a blogot (bár ez már a pszichológusok területe lenne) annak köszönhető, hogy azóta párkereséseim (ha nem is kudarcba, de) eredménytelenségbe fulladtak, s nem értem, hogy a sok jó pasi miért nem lett számomra ideálpasi. Ez egy örök kérdés az azóta eltelt 7-8 évben nekem.

Miből lesz a cserebogár vagyis az IDEÁLPASI???
Hogyan nem lesz a körülöttünk rohangáló helyes, aranyos, kedves (nak/nek tűnő) srácokból Mr. Igazi?

Persze nem siránkozni szeretnék itt, meg azt se várom el egy kapcsolattól, hogy azonnal TÁRSkapcsolat vagy összeköltözés vagy nagyŐ legyen belőle. És nem is saját óriás párkereső-hirdetést akartam itt bloggolva létrehozni. Csupán a miértekre keresem a választ - remélem a ti aktív segítségetekkel, hozzászólásaitokkal.

Na, bevezetésként elég ennyi arcjáratás, amúgy is sok gondolat, kérdés motoszkál bennem, amit majdan szeretnék megosztani veletek. Hamarosan jelentkezem.

Csáó!