Azon túl, hogy a saját naivitásunktól verjük a fejünket a falba, állandóan ott visszhangzik az agyunkban a "Miért?! Miért?! Miééért?!!!" őrjítő mantrája. Na így volt azon esetem után is, mikor egy nős biszexuális vert át a palánkon. Nem kicsit. Nagyon. :)
Már meg ne haragudjon senki, de tudományos olvasmányaim ellenére én eleve nem tudom hová tenni a biszexualitást. Persze, tudom, hogy létezik, nem vitatom el, nem gyűlölöm vagy rekesztem ki őket (a honnan is? :) ) és biztosan marha jó dolog lehet (hisz már Woody Allen bácsi is megmondta, hogy biszexuálisként duplájára nő a szombat esti randizás esélye), de... azért... mégis... Most hogyisvanez?
Mert a génekről szóló magyarázatokat még el tudom fogadni (igaz ugyan, hogy tudomásom szerint csak a melegségnél találtak kromószóma-módosulásokat, nem a biszexualitásnál). Meg azt is el tudom fogadni, hogy előfordulhat, hogy mindkét nemmel jó lehet a szex. Már csak fizikális alapon is: 14 évesen az elsősavatómon heves tiltakozásom ellenére (szó szerint) rám mászó lány is el tudott a félhomályban és sörissza kábulatban érni nálam merevedést úgy a kihalt lépcsőfordulóban, hogy markolászgatta nemesebb részeimet és kezemet a mellére cuppantotta. (Akkor még nem tanultam meg igazán nemet mondani és a szexuális erőszak mint fogalom is új értelmet kapott nálam :) )
Mégis azt már nehezen tudja kezelni a vincseszterem, hogy viszonylag fiatal (ergo harmincas) pasi, tudván fiúk iránti vágyairól, megházasodik egy szegény lánnyal, csinál 2-3 gyereket, aztán ott csalja őket halomra más pasikkal, ahol csak tudja. Bár jómagam még csak a húszas éveimet taposom, de azért hangsúlyoztam az imént az életkort, mert épp már ő volt az az első generáció talán, amelyik a 90-es évek liberalizálódó első felében nagykorúsodva és szocializálódva már félelem és megvetés nélkül mondhatott volna nemet gyanú nélkül egy házasságra, ha akar. Nyilván városi fiatalokra gondolok, mert el tudom képzelni, hogy falun még manapság is óriási a nyomás az ifjú legényekre és leányokra, hogy házasodjanak, szaporodjanak, sokasodjanak és magvukat ne terméketlen talajba vessék :)
Az én sztorim is egyszerű, mint a faék, viszont tanulsága hatalmas, amit a végén mindenki bőszen vonogasson is le magának, de a mese előtt lazításképp még vessetek egy pillantást az erre a posztra is kötelező fotónkra :)
Tehát "napi posztpasijaink":
Történt tehát úgy másfél éve, hogy hirdetésben rám talált egy kedves, normális hangvételű levelekben kommunikáló harmincas srác. Váltottunk egypár emilt, kezdett valami kibontakozni. Rám egy idő után leszállt a naivitással kevert rózsaszín köd, s bár még csak fotón láttam, kezdtem hinni benne, hogy ez a faszi itten csakis egy ideálpasi lehet. Simán vettük a másik hülyeségeit, testalkatra se volt gondunk egymással (pedig van még min dolgozni sztem rajtam :) ) és úgy általában véve komolynak, megfontoltnak tűnt, akivel és akiben mondjuk érdemes gondolkozni a későbbiekben "hűségnyilatkozatról" is :)
Eljött az az idő is, mikor meg kellett ejteni az első személyes találkozást is, elvégre úgyis az a mérvadó, a szöveg és kép meg bármikor lehet illúzió. Persze ez azért húzódott, mert a srác vidéken élt, s bár napi szinten járta az országot, estére valahogy mindig haza akart érni, s a levelezésünk időtartama alatt csak átutazóban fordult meg Pesten.
Na itt kellett volna szagot fogjak, hogy na akkor ez most WTF??!!
De nem volt sok időm gondolkodni ezen, mert találkozásunk előtt nem sokkal egy emilben elregélte, hogy ő biza házas (nővel), ráadásul van 3 (azaz HÁROM) kisgyermeke. És hogyugye ettől még azért találkozhatunk-e?
Hát nem mondom, hogy nem állt meg bennem az ütő az emil olvasásakor, de jó naivként azt gondoltam, hogyha már ennyi időt és energiát belefeccöltünk egymás megismerésébe, legalább annyit kapjon a dolog, hogy összefutunk. Hiba volt. Sajnos a rózsaszín köd szűrőjén nem jött át az a meglévő averzióm, hogy egy melegnek, még ha biszex is (micsoda képzavar) semmi jogalapja nincs (pláne manapság) egy ártatlan asszonyt és ártatlan gyermekeket átb*szni a palánkon, csak mert az illető nem tudja önmagában lerendezni a dolgot, hogy akkor ő most hova és miért húz szexuálisan, és kitől mit akar ténylegesen.
Beszoptam a marketinghúzást, hogy előbb megkedvelteti magát, aztán mikor már beleitta magát a személyiségével szellemi értelemben a bőröd alá is, benyögi az apróbetűs részt.
Na, a lényeg, hogy találkoztunk. Az egész kávézó szinte izzott a forróságtól és vibrálástól, mert akármennyire is tudtam, hogy mi a háttere, a személyes találkozáskor csak megerősítést kaptak bennem azok a tulajdonságai, amik alapján elképzeltem őt, s a szituációból úgy tűnt, hogy ez nála is így történik velem kapcsolatban. (Mire nem képes ugye egy jó PR és a rózsaszín köd?!) Persze nem akartam testileg elsietni a dolgot, s minden erőmet összeszedve nem mentem bele, hogy "ha már úgyis így találkoztunk, akkor talán nézzük meg a lakásomat is". Higgyétek el, nem volt könnyű ezt mondani, miközben szinte vágytól remegett a testünk. (Na, ez elég nyálas mondatra sikerült :) )
Megbeszéltük hát, hogy legközelebb úgy szabadul el, hogy akár egy teljes napot, s ha jól alakul, netalántán egy teljes hétvégét tud majd velem tölteni. Ez akkor "húúú" volt, lehiggadt fejjel utólag meg inkább "WTF??!!". És még mindig nem láttam át a ködön.
Hosszas egyeztetés zajlott, hogy na akkor mikor és kinek jó, míg harmadik nekifutásra sikerült egy ideális időpontot találni, hogy az akkor már totálisan ideálpasinak tűnő fickóval újra találkozzak, akinek meg én tűnök ideálpasinak - hittem persze naivan.
A randit megelőző délutánon és estén takarítással és rendcsinálással vegyes izgalommal készültem a nagy második találkozásra. Eszembe nem jutott mondjuk tévézni vagy gépezni vagy bármi, a gyomrom is görcsben volt jó értelemben. Csak készültem és örültem, mint majom a farkának.
Reggel szem pattan ki, zuhanyba be, ruha fel és önfeledt dúdolgatásba burkolózva húzás ki a Keletibe, ahol aztán meeting. A buszon vidáman előkaptam a mobilom és nagy lelkesen kezdtem ilyen óvodás romantikus f*szságokat írogatni, hogy "Már csak 18 perc és...", "Bírd ki azt a 11 percet, és..." mire érkezik a válasz: "Nem vagyok a Keletiben, nem is leszek. Miért nem olvasol e-mailt?"
PUFFFFFFFFFFFFFFFFFFF
Ott állok a kib*szott nagy téren a Keleti előtt, zúg a fejem, szédülök, nem tudom, mi van, mindenki idegen, mindenki rohan, az idő és az ütő pedig megállt. Nem tudom mennyi időt töltöttem ott a forgalom kellős közepén megmerevedve, kezemben a nyitott mobillal, ujjaim rágörcsölve a billentyűre.
Hát senkinek nem kívánom azt a háromnegyed órát, amíg szinte kábszeres bódultságban a nemistudom hányas buszokkal valahogy hazakeveredtem a gép elé.
A Thunderbird lassan letöltötte az üzenetet.
"Bocsi, de a hét elején összejöttem az exemmel (nem is a feleségével vagy ilyesmi, hanem az előző faszijával), aminek úgy örülök, csak gondoltam szólok, hogy holnap reggel nem megyek, és ne haragudj, hogy így történt, nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel. Szia!"
Szerintetek???!!!
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Utolsó kommentek